A gép állattartó telepeken keletkező hígtrágyát költséghatékonyan juttat ki termőterületre. A köldökcsöves kijuttatáshoz szükséges, hogy az állattartó telep és a termőterület viszonylag közel (max. 5 km) legyen egymáshoz. A gyűjtőtónál elhelyezett szivattyú egy nagyobb átmérőjű (200 mm), hajlékony gerincvezetéken nyomja a folyadékot a termőterület széléig, ahonnan egy kisebb átmérőjű (150 mm), hajlékony ún. köldökcső csatlakozik a gép lengőkarjához. A lengőkaron át az anyag egy forgó elosztóba jut, ahonnan a kijuttató csoroszlyákon át a talajba kerül a hígtrágya. A traktor által húzott gép folyamatosan vonszolja maga után a köldökcsövet. A területen való mozgást a köldökcső vonszolási pályája miatt előre meg kell tervezni, esetenként egy segítő traktor a csövet igazítja a kijuttató gép terület szélén történő fordulása után.
A gép munkaszélessége 15 m, amit 20 kijuttató egységgel fed le. Szállításhoz a gép összecsukható 3 m szélességűre, és 11 m hosszúságúra, így közúton (kormányzott futóműve segítségével) is vontatható.
A hígtrágya kijuttatása a gyűjtőtavakból a termőterületre általánosságban tartálykocsikkal történik, ami igen költségigényes, komoly logisztikát, nagy gépparkot igényel. Emellett a gépek talajtaposása is számottevő lehet. A kijuttatás során a talajt megvágják a csoroszlyák, de a barázda utólagos lezárása nem vagy csak részben történik meg. Ezáltal a hígtrágyában lévő értékes nitrogén jelentős része elillanhat.
A nevezett gép a hígtrágyát közvetlenül a talajba vágott 15-20 cm mély barázdába juttatja, amit azután egy tárcsás csoroszlya által bedobott föld takar le, majd a laza talajcsíkot egy zárókerék tömöríti.
A tartálykocsis kijuttatással szemben itt az üzemeltetési költség lényegesen csökken, nem kell a tó és terület között oda-vissza járni gépekkel, a gyűjtőtónál lévő szivattyú kapacitása kihasználható nagy munkaszélességű kijuttató géppel.
Hatékony, költségkímélő folyadék-kijuttatás a tartálykocsis megoldásokkal szemben. A hígtrágya nitrogéntartalmának minél hatékonyabb megtartása.